Haltetemek millióit sodorta partra a víz, a döglött madarak esőként hullottak az égből, egy észak-amerikai folyó színe pedig több kilométer hosszan zölddé változott. A média által kínált magyarázatok azonban okkal nem mindenki számára kielégítőek, ugyanis néhány magyarázat magánál az eseménynél is abszurdabb. Hamar teret nyertek összeesküvés-elméletek, magyarázatok a közelgő világvégével kapcsolatban, egy valamit azonban elkerülnek ezek az elméletek: a rejtélyesnek látszó tömeges állatelhullások között összefüggés van, bár térben nem egy helyen történtek, a Föld különböző pontjain ugyanazon állatfajok pusztultak tömegesen, mondhatni egy időben.

Az eseménysorozat 2010.12.29-én kezdődött, amikor is délután háromkor Észak-Amerika Victoria állam béli folyója, a Goldstream foszforeszkáló zöld színt öltött, miután néhány órával korábban a Veterans Memorial Parkway szökőkútjának színe szintén zöld lett. A folyó a helyi ökoszisztéma alapja, az ott élő állat és növénypopuláció fennmaradásához nélkülözhetetlen, így a tudósok okkal aggódtak az elszíneződés miatt. Többek közt egy ritka lazacfaj is él ebben a folyóban, a populáció egyedszáma nagyjából 3500-ra tehető. A zöld szín néhány óra alatt eltűnt, állati tetemeket nem találtak. A vízből mintát vettek, ami alapján a tudósok megállapították, hogy a színeződés okozója egy nem toxikus festékanyag, ugyanis kimutatták a Fluorescein (C20H12O5) nevű anyag jelenlétét: egy festékét, amit leggyakrabban folyamok nyomon követéséhez használnak, organikus és ártalmatlan.

Egy szemtanú beszámolója alapján 1997-ben, Az Ohio béli Mill Creek folyóval is ez történt, ahol ő akkor dolgozott. A víznek a kén is adhat egy hasonló színt, ami előfordulhat, amennyiben valamikor vulkanikus tevékenység volt a közelben, esetleg a víztől nem messze bányák találhatók. Az esemény soha nem került a hírekbe, a lakosságot nem tájékoztatták.

A Fluorescein jelenléte valóban kielégítő magyarázat a színre, (kb. 450g több ezer liter víz megfestésére elegendő) de ez nem magyarázza meg, hogy miért történt a folyó megszínezése. Egyesek úgy gondolják, hogy az összezavarodó Golf áramlatban akarják nyomon követni a vizet, azonban erről nem adtak hivatalos megerősítést, sem arról, ki színezte meg a folyót, nem történt sem gyanúsítás, sem letartóztatás. A média beérte annyival, hogy elmondták, mit használtak a színezéshez, elkerülve a tömeges Greenpeace tüntetéseket.

Döglött halak hatalmas mennyiségben

2011.01.02-án a brazíliai Parana folyó partját ellepték a dögök: szardínia, árnyékhal és harcsa tetemek tízezrei. Az első tetemeket harmincadikán találták, és néhány nap múlva már mintegy negyven kilométer hosszan ellepték a folyót. A tengeri halakkal való kereskedést felfüggesztették, a kormány figyelmeztetése szerint a lakosságnak kerülnie kell a hal fogyasztását, bár a Parana mentén élő emberek tömegei élnek halászatból.

2011. 01. 02-án döglött madarak hullottak az égből az amerikai Arkansas államban, több mint ezer vörösszárnyú feketerigó. Az állatok két kilométeres körzetben hullottak le, ezen a területen kívül egyetlen dögöt sem találtak. Ugyanez történt Kentucky államban is, az ornitológusok szerint valamiféle trauma, ütés végezhetett a madarakkal, mintha villám csapott volna beléjük. A szemtanúk szerint az állatok nagy része megzavarodott, a háztetők magasságában röpködött és nekiütközött a falaknak.

2011.01.02-án Louisiana államban több ezer seregély és feketerigó, valamint 83 ezer hal pusztult el. Szakértők szerint a madarak tetemei itt is traumáról árulkodnak, ami belső vérzést okozott a mellkasban. A testüregben vérrögöket találtak, azonban ettől eltekintve a madarak teljesen egészségesek voltak, nem betegség végzett velük. A madarak gyomra és begye teljesen üres volt, tehát nem ettek, ezáltal a mérgezés kizárható. A madarak elhullásáért hivatalosan a tűzijátékokat okolják, csakhogy ennek a fajnak nagyon rossz az éjszakai látása, az egyedek sötétben szinte egyáltalán nem repülnek. A média által adott magyarázat azért sem kielégítő, mert az ott élők nem találnak minden újévkor több ezer döglött madarat a kertjükben, az erkélyükön, a háztetőkön, az autókon. A haltetemek takarója Okane-tól a Horsehead patakig terjedt, az elpusztult állatok 99 százaléka édesvízi doboshal, ami az árnyékhalak családjába tartozik, a maradék egy százalékot sügérfélék teszik ki. (Morone Mississippiensis, Sander Canadensis)

2011.01.02-án Kanada Manitoba városában több tízezer seregély pusztult el hirtelen, akárcsak Louisianában. A képek néhányán úgy tűnik, az állatok lába görcsbe van rándulva, ami mérgezésre utal. Ennek oka lehet egy korábban népszerű, “Starlicid”, avagy DRC-1339 nevű anyag is (C7H8ClN), ami halálos méreg seregélyek és sirályok számára, azonban az emlősökre és más madarakra nézve ártalmatlan. Egyedül a gabona-, és magevő madarak érzékenyek rá. Az anyag 2009-ben rendkívül népszerű volt, akkoriban nem is volt túl nagy ritkaság, hogy hullottak a madarak az égből, de a természetvédő szervezetek közbenjárása végett korlátozták a használatát. Az anyag elsősorban a madár veséjét károsítja, boncoláskor belső szerveken szürke, fagyhoz hasonló foltok láthatók.

Elpusztult seregélyek

2011.01.04-ére Florida állam Spruce nevű folyóját is elárasztották a haltetemek: harcsák és tengeri pérek ezrei. (Mugil Cephalus, Bodianus Rufus) A helybéliek szerint a dögáradat, mint mindenhol, még előző héten kezdődött, de aztán a hullák száma egyre csak nőtt és nőtt. Pelikánok, sirályok százai jelentek meg a környéken, a madarak emiatt sokkal beljebb is húzódtak a tengertől a szárazföldre. Tavaly egy másik fajta hal pusztult el nagyobb számban, az akkori pusztulás azonban nem érte el a mostani tetemek számának tizedét sem.

Ugyanebben az időpontban Új Zélandon a Coromander félsziget partjait egyik percről a másikra csattogóhal tetemek ezrei lepték el, a kormány szerint legalább tizenkét órája pusztulhattak el, mire partra vetődtek. Szemtanúk leírásai alapján néhánynak ködösek voltak a szemei, a többinek pedig teljesen hiányoztak. A hivatalos álláspont szerint a rossz időjárás miatt a halak éhen pusztultak, aminek tökéletesen ellentmond az a tény, hogy a legtöbbjük nagy volt és teljesen egészséges. Egy helyi lakos elmondása szerint már harminc éve él a part közelében, de még soha sem látott ilyet.

Szintén ugyanebben az időpontban Chesapeake-ben is (Virginia, Észak-Amerika) Tangier-től keletre nagyjából kétmillió árnyékhal tetemet találtak. A hivatalos álláspont szerint a halak a szokatlanul hideg időjárás miatt pusztultak el, ami lehetséges is, hiszen a halfaj különösen érzékeny a hőmérséklet gyors csökkenésére. A halak minden évben már január előtt elhagyják az öböl felső részét, így ezzel az esettel kapcsolatban is megfigyelhető a lakosság félretájékoztatása, hiszen a halpopulációnak normális esetben már nem is kellett volna a területen lennie. Ennek ellenére a teljes populáció az öböl felső részében maradt, ami az életciklusuk felbolydulását jelenti. Egyesek szerint a sekély vízben ragadtak, és megfagytak. Hasonló történt 1976-ban, amikor tizenöt millió hal pusztult el, azonban a körülmények még mindig tisztázatlanok. Brazíliában és Louisiana-ban szintén az árnyékhal populáció pusztulását figyelhettük meg.

Arkansas egy másik városában körülbelül négyezer döglött madarat találtak az utcákon, egy nappal előtte pedig száz mérföldre a madaraktól tízezer döglött doboshal (szintén árnyékhal) lepte el a partokat. A madarak feketerigók voltak, akárcsak a másik arkansasi városban és Louisianában. A boncolást végzők a madarak belső szervein olyan sérüléseket találtak, amiből ütés, vagy villám által okozott halálra következtettek. A madarak itt is egy egymérföldes körzetben zuhantak le, amin kívül egyetlen tetemet sem találtak. A hivatalos álláspont szerint a tűzijáték végzett velük, aminek a fentebb már említettek miatt igen kicsi az esélye, de született egy olyan elmélet is, miszerint a madarak egy fán ültek, ahonnét egy légáramlat, vagy örvény felkapta őket és megzavarta a tájékozódásukat, majd végzett velük. Nem kell biológusnak lenni ahhoz, hogy érzékeljük az abszurditását annak, hogy négyezer madár mind ugyanazon a fán ül, a többiről nem is beszélve. A helybéliek a különös időjárást teszik felelőssé. Helyszíni beszámolók alapján szeptember elseje óta több mint ötszáz földrengés volt Arkansasban. Olaszországban és Svédországban szintén hasonló, zavarodottan viselkedő, majd elpusztult madárrajokról számoltak be.

Az esetek közötti összefüggés bár nem kézzelfogható, de a beszámolók mindenhol ugyanazon fajok tömeges elhullását említik, bár az egyes esetek egymástól igen nagy távolságban történtek. Az elpusztult fajták nagyrészt árnyékhalfélék, (pettyes árnyékhal, doboshal és tengeri harcsa) feketerigók, seregélyek. Ebből jól látható, hogy az 2010-es év végén olyan globális esemény történt, amire ezek a fajok különös érzékenységet mutattak. Azonban több olyan összefüggés is mutatkozik a fajok között, amit az esetekkel foglalkozó tudósok figyelmen kívül hagytak.

Az árnyékhalak nagy részének az a közös tulajdonsága, hogy tudnak hangot adni. Úszóhólyagjuk oldalain sajátságos függelékek vannak, amelyek egyes fajokban el is ágaznak. A levegőkamráknak ez a szövedéke burkot alkot az úszóhólyagok körül. A levegővel telt csövekből álló szövedék felső része a gerincoszlop és az úszóhólyag közt van, az alsó pedig a zsigereket veszi körül. Az úszóhólyagnak ezzel a sajátságos szerkezetével függ össze. Bizonyos izmaik gyorsan váltakozó összehúzódásával és elernyedésével a hólyagban lévő gázt ide-oda sajtolják, és ezáltal a fala rezgésbe jön. A rezgéseket a szabálytalan üregű kamrák sorozata erősíti és ilyen módon mély, mormogó hang keletkezik, amely leginkább a dobolásra emlékeztet.

“(…) rövid pulzálású úszóhólyag hangokat ad ki, melynek az alaphang frekvenciája 75 és 100Hz közé esik. Ez igaz a Scianidae család tagjaira, a hangot kiadni képes halak legnagyobb családjára is, ahova például a pettyes árnyékhal és a doboshal is tartozik. Fish (1954) számos faj hangjait feljegyezte, (…) és Kellog (1955) nagy mennyiségű felvett hanganyagot készített. A Holocentrus, a mókushal (…) a Balistidae számos faja (…), az Epinephelinae alcsalád néhány tagja(…), a tengeri harcsa(…), és sok másik faj ebbe az akusztikus kategóriába sorolható.”

A halak a jellegzetes doboló hangot a párzási időszakban hallatják, de ennek különböző változatait használják az egyedek közötti kommunikációra valamint tájékozódásra. Ennél fogva az említett halfajok kifejezetten érzékenyek egy bizonyos frekvenciatartományra, így ebben az esetben a nagymértékű elhullás indikátorként szolgál. A halrajokat különösen erős hatás érhette, mégpedig globális szinten, hiszen a tömeges elhullás egy időpontban, hat különböző kontinensen jelentkezett.

Külföldön már igen elterjedt módszer az elektromos halászat. A halászat anód és katódcsövek használatával történik (ez azt jelenti, hogy az egyiket pozitív töltések hagyják el, amik a másik, negatív vég felé fognak haladni), amiknek speciális frekvenciára állítása esetén a hal mozgása megváltozik, irányítottá válik (egész pontosan bekapcsoláskor úgy mozdítja meg a hal izomzatát, hogy az a felszín felé közeledjen, kikapcsoláskor az izmok elernyednek). Ha elég erős a sugárzás, a hal teljesen lebénul, és egyszerűen kiemelhető a vízből. Az alkalmazott frekvencia az egyes halfajok esetében különböző, de minden esetben 5 és 120Hz közé esik. A halak ultrahangos kommunikációja szintén közismert, nagyon fontos szerepet játszanak a tájékozódásukban a 20KHz fölötti frekvenciahullámok is.

Ha valóban a HAARP egy programja felelős a tömeges elhullásokért, akkor nem valószínű, hogy a kibocsátott sugárzás az emberi fül számára hallható tartományba esik, (20-20KHz) hiszen az túl feltűnő lenne még egy átlagembernek is. Fontos azonban megemlíteni, hogy a városban élő ember, aki autók és tömegközlekedési eszközök zajában él, mindennap nézi a tévét és elégtelenül táplálkozik, sokkal rosszabbul hall, mint kellene. A hallás az öregedés folyamatával is egyre romlik, de rendes esetben az ember még 15KHz-ig érzékeli a zajt 50-60 éves korban is. Felmérések szerint azonban a város okozta halláskárosodás annyira súlyos, hogy a tizenöt évesek jelentős része 12KHz fölött már egyáltalán nem érzékeli a hangot.

A madarak tömeges elhullása kapcsán ugyanezek a tényezők játszanak szerepet. Az oly sokat emlegetett feketerigó tájékozódása az infrahang tartományokra alapul, ami 20Hz alatti frekvenciát jelent, a belföldön is ismert madárriasztók frekvenciája pedig 12KHz és 15KHz közé esik, ettől a madarak kellemetlenül érzik magukat és eltávolodnak a hang helyétől. A gépjárművek és közlekedés élővilágra gyakorolt hatásának vizsgálata során kiderült, hogy a magas frekvenciájú tartományra, kb. 1KHz és 75KHz közti tartományra a seregélyek különösen érzékenyek, egész pontosan a sugárzás hatására emésztési zavarok valamint táplálkozási rendellenességek lépnek fel. Emlékezzünk csak vissza Louisiana állam több ezer döglött seregélyére és rigójára. A boncolás szerint a gyomruk és a begyük teljesen üres volt.

Emiatt lehetséges, hogy a HAARP rendszer egy hangolásának vagyunk tanúi, akárcsak 2007 körül, amikor is a méhállományban mutatkozott brutális pusztítás, ugyanis a mézelő méhek a 300KHz körüli tartományra fokozottan érzékenyek, kísérletek szerint a sugárzásnak kitett állatok majdnem fél órára teljesen lebénulnak, tartós sugárzás hatására pedig végleg elvesztik tájékozódó képességüket. Miféle járvány is pusztította ki néhány év alatt a méhállomány jelentős részét? Olyan járvány, aminek tünete, hogy a méhek tájékozódási képessége összezavarodik, nem találnak vissza a kaptárhoz, és a végkimerülésig repkednek az utat keresve - eközben a királynő a kaptárban méz híján éhenhal, és az egész kolónia kipusztul.

Nagy valószínűséggel finomhangolás történt, a sugarak két frekvencián érkeztek, egy az infra-(20Hz alatti), egy pedig az ultrahang (20KHz feletti) tartományban, valamikor karácsony után, így érték el ezt a hatást. Ha megvizsgáljuk a területeket, ahol a tömeges elhullás történt (Új Zéland, Észak-Amerika, Brazília, Ausztrália), azt vesszük észre, hogy mind az óceánparton van.

Egyesek szerint a HAARP rendszerrel az időjárás manipulációját akarták lehetővé tenni, mások szerint ez nem más, mint egy a tömegek tudatmanipulációval történő irányítását segítő berendezés. A két gondolat nem elég, hogy lehetséges együtt, de elválaszthatatlan, sőt, mi több, megegyezik.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, szükséges megvizsgálni a hang, mint hullám hatását az emberi szervezetre.

Az ultrahang (20KHz feletti hang) rendellenes szervműködést eredményez, fokozott idegességet, szorongást. Roncsoló hatású, és megzavarja az életfolyamatokat. Az infrahang (20Hz alatt) kis frekvenciájú, hosszú hullám pedig vegetatív tüneteket idéz elő, fáradtságot, levertséget, depressziót. Ismerős lehet ez a fronthatásnak nevezett jelenséget ismerve, ami főként a frontérzékenyeket érinti, mert amíg az ultrahang nagyrészt mesterséges, addig mi is kelthet infrahangot? Szellőző berendezések, és az időjárás. Ezen a frekvencián zajlanak le az alapvető meteorológiai folyamatok. Infratartományban érkező sugárzással nem csak az időjárást befolyásolják, vagy az emberi hangulatot, hanem mindkettőt egyszerre.

Miért nem hallunk róla, hogy az emberek ebből bármit is érzékeltek volna? Az állatok nagyjából kétszázötvenszer érzékenyebbek a frekvenciatartomány ingadozására, mint az ember, ugyanis ezen a frekvencián kommunikálnak és tájékozódnak, sőt, a szerveik is itt működnek (infratartomány, akárcsak az emberi szervek). Nekik az egyes, nagyon apró tartománybeli változások borzasztó fontos jelek lehetnek, ez alapján ismerik meg a társaikat, ismerik fel a veszélyt.

Valószínű, hogy a HAARP egy finomított hangulatmanipulációs eszköz, a kirakós egy darabja, de a valóság ennél is sötétebb. A valóságban ugyanis az igazi tudatmanipulációs stimuláns már réges-rég itt van körülöttünk.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, a test biotermikus és bioelektromos funkcióit kell megvizsgálnunk.

A testben az információközlés hipergyorsan terjedő, nagyon alacsony frekvenciájú elektromos jelek segítségével történik, ezzel továbbítja az agy a parancsokat a testnek, ezzel kommunikálnak a sejtek, és ezen a frekvencián történik az agyműködés is, ez alapozza meg a test kémiai folyamatait. Nem egy vizsgálat támasztotta alá, hogy ebben a kommunikációban extrém zavarokat kelt az alacsonyfrekvenciájú elektromágneses tér. (Például villanyoszlopok, mobiltelefon hálózat) Extrém alacsony frekvenciájú elektromos és mágneses tér idegrendszeri zavart, stresszes állapotot idéz elő, és módosítja az agy fontos opioid és cholinerg neurotranszmissziós (idegkommunikációs) rendszerének a működését, ami fájdalmi tüneteket és memóriazavart okozott az állatoknál. Mindenki hallott már róla, hogy a mobiltelefonok rákot okozhatnak, azonban nem ez a fontos, hanem az, hogy konkrétan hogyan, miért okozhatnak rákot.

Az alacsonyfrekvenciájú jeleket kibocsátó mobiltelefonok és egyéb tápegységek hasonló frekvencián működnek, mint a test bioelektromos kommunikációja. A rákosodás folyamata abból áll, hogy ez a jel eltompítja az agy által érkezett üzeneteket, és egyes sejtek ezeket a hullámokat kezelik információként. A hibás információ sejtről sejtre terjed, majd ellepi a testet, ezzel rendellenes működést hoz létre. Magyarul: tartós alacsonyfrekvenciájú sugárzás mellett az emberi test megfelelő finomhangolás mellett tetszőlegesen manipulálható, azt lehet vele csinálni, amit csak akarnak. Mindezek mellett más frekvenciasávok is hatással vannak az ember neurotikus működésére.

A következő idézet egy a mobiltelefon hálózatok sugárzását és a mágneses tér hatásait vizsgáló tanulmányból származik.

“Nagyon nyugtalanító, hogy a GSM/TETRA rendszerek egyes pulzáló frekvenciái hasonlók azokhoz, amelyekről ismert, hogy megváltoztathatják a lelkiállapotot és a viselkedést (a depressziótól/engedelmességtől kezdve egészen a dühöngésig), az alkalmazott moduláció típusától/frekvenciájától függően. Hangok, sőt szavak gerjesztése is lehetővé válik a koponyán belül a mikrohullámú jel megfelelő modulációjával.”

Egyszóval a T-Online, Telenor, és az összes létező telefonhálózat frekvenciája ide tartozik, az összes modern vezetéknélküli mobilhálózat. Mert ami nem megy egy vezetékkel a falba, az sugárzik, sőt, az áramjárta vezetők is rendelkeznek mágneses térrel.

Tehát, miután levontuk ezeket a következtetéseket, vizsgáljuk meg újból a dolgot: Mi is az a HAARP? Pontosan, a tudatmanipulációs rendszer tesztelése. Csak hogy kicsit másképp, mint gondolják. Ugyanis sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy a tesztelés folyamatában az emberi figyelem irányítását vizsgálják, amit látszólag az ismertetett (és még azoknál is mocskosabb) eszközökkel a HAARP rendszer irányába tereltek. És sikert értek el vele.

Senki ne gondolja úgy, hogy eddig nem volt tudatmanipuláció, hogy most kezdték. Nem, nem most kezdték. Azok, akik a HAARP-ra mutogatnak, azért teszik, mert rájuk olyan hatással vannak a mikrohullámok, míg másokra más hatással. A lázongók figyelmét elterelik az igazi tudatmanipulációról. Mint a fenti idézetből kiderül, konkrét, pontos szavakat is képesek “sugallni”, az agy jellemző funkciója ugyanis, hogy egy bizonyos frekvenciát érzékelve az agyhullámok hasonulnak a hallott frekvenciához, ezen az elven működnek például az izochronikus meditációk és hangok, és ez a Schumann-rezonancia szerepe is. A Schumann-rezonancia a Föld frekvenciáját és frekvenciaváltakozását jelenti, az atmoszféra hullámait. Ezt mesterségesen kötelező előállítani például a Föld légterét elhagyó asztronauták számára, hogy a szerveik ne szenvedjenek károsodást.

Az agyhullámok rendes körülmények között egytől harminc Hz-ig terjedő tartományban működnek, tudatállapottól függően (éberség, alvás, félálom, stb.) Ez az infratartomány, ami megegyezik a rigók tájékozódási frekvenciájával, itt működik a halak mozgását szabályozni képes elektromos halászat, és ez a HAARP által feltételezetten használt alsó frekvencia. (A felső frekvencia pedig az életfolyamatokat megzavaró ultrahang frekvenciába esik) Ezt képes drasztikusan befolyásolni a tartós, alacsonyfrekvenciájú mágneses tér.

Tudják, hogy a nap évtizedes ciklusai váltakoznak, és hamarosan bekövetkezik az aktív állapot, egyszóval a nap ébredezik, egyre több lesz a napkitörés és napvihar, ami tönkreteheti és befolyásolja az elektromos készülékeket. Ezért más eszközökkel is készülnek, ez nem az első és nem az utolsó ilyen eset volt. A java még csak most jön.

Vajon mikor jutnak el oda, hogy ami megtörtént a halakkal és a madarakkal, az megtörténjen a lakossággal is?

Az isteni beavatkozás mellett népszerű gyanúsított az ügyet szürke unalomba fullasztani akaró kormányzat is. Természetesen szóba került a HAARP is [13]. A rövidítés a magas frekvenciás aktív sarkifénykutató programot takarja, amiről nagyon kevesen tudják, hogy mit csinál, és még kevesebben értik, hogy miért. Akik csinálják, azok szerint segítheti az ionoszférában zajló természetes folyamatok és a nap ezekre gyakorolt hatásának vizsgálatát.

A társadalom tömeges állatpusztulásos hírekre érzékeny részének ez a semmitmondó magyarázat mi mást jelenthetne, minthogy a HAARP maga a megtestesült gonosz, árvizek fakasztására, földrengések előidézésére használják, többek között a HAARP okozta a 2004-es cunamit is. És hogy hogy jön mindez a tömeges állatpusztuláshoz? Egyesek tudni vélik, hogy az állatok néha tömeges pusztulással jelzik előre a földrengéseket, Beebe és Ozark pedig az újmadridi törésvonalon, vagy legalábbis a törésvonal néhány száz kilométeres körzetében található [14].

HAARP

De vannak, akik szerint az amerikai kormány nem passzívan, rádióhullámokkal generált földrengésekkel pusztítja az állatokat, hanem direktbe biológiai fegyvereket tesztel rajtuk. “A tény, hogy a mérgezés és a betegség kizárható, valamiféle titkos tesztelésre utal” - vonja le a logikailag kicsit lyukasnak tűnő végkövetkeztetést [15] a népszerű elmebetegportál, a prisonplanet népszerű elméletgyártó párosa, Paul Joseph Watson és Alex Jones. Persze ők készpénznek veszik, hogy az amerikai hadsereg előszeretettel teszteli milliós világvárosok lakosságán a legújabb biológiai fegyvereit.

Ha pedig nem vírusokkal vagy bacilusokkal, akkor szerintük is elektromágneses sugárzással végeztek az állatokkal. Arra viszont nem adnak magyarázatot, hogy mi baja lehet az Egyesült Államok kormányának a gulyamadarakkal és a doboshalakkal, illetve milyen hasznot remélhet két, kizárólag Észak-Amerikában előforduló állatfaj kiirtásától.